A játszható worgen fajról bővebben itt: Worgen (játszható)

A worgen egy idegen dimenzióból származó, farkasemberszerű faj. Két lábon képesek járni, de négy lábra ereszkedve is futhatnak. Vadak és kegyetlenek, nem ismernek irgalmat áldozataik iránt, ám állatias viselkedésükön túl rendkívül intelligensek, sőt, képesek varázsolni is. Kedvelt élőhelyük a kísérteties, ködbe burkolt vidékek. Az ismert worgen faj képviselői kétségtelenül farkasokként viselkednek, de egy dalarani embermágus, Arugal ténykedése miatt létrejött egy worgen/ember keverék is, amelyek a klasszikus fantasy kliséket követve képes emberként és farkasemberként is mutatkozni; Teliholdkor alakulnak át és az általuk hurcolt sötét kórság pedig a támadásukat túlélő embereket megbetegíthetik, akik így hamar maguk is worgenekké mutálódnak át.

Worgen
Frakció/Hovatartozás	Szövetség; Wolfcult (Scourge); Független
Karakterosztályok	Barbár; Harcos; Zsivány; Mágus; Pap; Druida; Vadász; Boszorkánymester; Halállovag
Közös Főváros	Greymane City (Szövetség) Shadowfang Keep (Scourge)
Közös Vezető(k)	Genn Greymane király (Szövetség) Arugal főmágus (Csapás) Velinde Starsong (egyéb)
Szülőföld	Ismeretlen
Elsődleges Nyelv(ek)	Worgen, Gilnean (A Gilneas-ból menekült worgenek)
Másodlagos nyelv(ek)	Common
Magasság	1,8 - 2,1 méter

Történelem

A worgen faj két irányból érkezett Azeroth világába: Először egy éjelf harcosnő idézte meg őket a Lángoló Légió démonjai ellen, másodszor egy dalarani főmágus nyitotta meg e világ felé az utat nekik, hogy felhasználja őket a Scourge (Csapás) élőhalottjaival szemben. A dimenziók közötti átjárás viszont nemcsak hogy a megidézők akarata ellenére nem szakadt félbe, de még egyirányúnak is bizonyult, így az átjött farkasemberek nem tudtak visszatérni eredeti otthonukba.

A Lángoló Légió és Velinde Starsong

Velinde Starsong éjelf megfigyelő Ashenvale és Felwood erdeiben harcolt a démonok ellen. Társaival karöltve sem volt képes felvenni a harcot ellenük, ezért fohászkodott Elune holdistennő kegyeiért, hogy segítse meg őt és csapatát. Imája meghallgatásra talált, hamarosan egy különleges mágikus tárgyat, "Elune Kaszáját" (Scythe of Elune) találta meg, melynek segítségével megidézte az első worgeneket. Ezekről a lényekről csak annyit tudott megállapítani, hogy saját világukban éppen egy vesztésre álló háborút vívtak a "Smaragd Láng Urai" (Lords of the Emerald Flame) ellen. Velinde a fegyver segítségével nagyszámú farkassereget idézett meg, majd irányítása alá is vonta őket. A szörnyek hatékonynak bizonyultak a démonok ellen, azonban egy idő után kicsúszott kezéből az irányítás és megállíthatatlanul jutottak át az új világba, ezért összegyűjtötte a hozzá hűséges példányokat és arra utasította őket, hogy várják meg Mel'Thandris oltáránál (Shrine of Mel'Thandris), amíg ő visszatért Darnassusba, hogy többet tudjon meg róluk. A kutatása sikertelen volt, de hallott egy Arugal nevű dalarani mágusról, aki szintén worgenekkel volt kapcsolatba hozható, így Velinde Ratchetbe utazott, majd Booty Bayből egy karavánnal észak felé indult, de Duskwoodban nyoma veszett, és a tárgy egy Jitters nevű Defias bandatag kezébe került, aki újabb worgeneket idézett meg, majd eltűnt.

A Harmadik Háború és Arugal

Arugal Dalaran egyik mágusa volt, aki túlélte a kegyetlen Scourge ostromát. A Kirin Tor sikertelensége frusztrálttá tette, és a romok körül kutatva rálelt a támadásban elhunyt egyik kollégájának, Urnak az egyik könyvét. Ur arról volt ismert, hogy ő tanulmányozta a legrészletesebben más világok és dimenziók fajait, és a vizsgálatai során a worgenekről is írt. Arugal az élőholtak ellen akarta felhasználni a farkasembereket, ám a terve félresiklott: a megidézett worgenek ugyan súlyos veszteségeket okoztak a Scourge erőinek, ám ezután Arugal és a túlélők ellen fordultak. A mágusok haláláért önmagát vádoló Arugal ezután gyermekeivé fogadta a worgeneket és visszavonult a közelben immár üresen álló erődítménybe, amit korábban Silverlaine báró (Baron Silverlaine) lakott. A romos vár hamarosan "Árnyagyar Erőd" (Shadowfang Keep) néven lett ismert, melynek mélyén Arugal kidolgozott egy sötét átkot, amit a közeli "Máglyafa Falu" (Pyrewood Village) lakosaira bocsátott. A megfertőzött falusiak a rontás áldozataivá váltak, így éjszakánként maguk is farkasemberekké változtak.

Arugalt azonban hamarosan elérte a végzete: A Horda válogatott bajnokai behatoltak az átkozott erdőjébe és megölték a varázslót, majd a lefejezett hulláját a kastély közelében eltemették. A sírhoz nemsokára megérkezett a Lich King (Lich Király) négy élőholt vérelf mágusa: Keleseth, Valanar, Theraldis és Atherann, akik uruk parancsára feltámasztották Arugalt és Grizzly Hillsbe küldték, hogy állítsa a Scourge szolgálatába az ottani prémvadászokat. Arugal előbb Solstice Village, majd Silverbrook lakói között terjesztette el a Worgen Curse-t (Worgen Átok) , ezzel létrehozta a "Farkaskultusz" (Wolfcult) néven ismert szektát. A prémvadászok legtöbbje önként csatlakozott, az ellenállók pedig vagy meghaltak vagy élőhalottá váltak, mint Hollowstone tárna bányászai. Maga Arugal lidérces szelleme a fenyvesek keleti partjainál, a "Vérhold" szigeten (Bloodmoon Isle) álló "Árnyagyar Toronyban" (Shadowfang Tower) rendezkedett be hű worgenjeivel - ám egy erre járó kisebb kalandozócsapat végül egy megmenekült prémvadásznő, Sasha kérésére ismét végzett a mágussal és szolgáival.

Gilneas és a Worgen Átok

A Third War (Harmadik Háború) korában a szentségtelen Scourge megállíthatatlanul tört előre Lordaeron királyságában. A menekülők egy része a Greymane-fal (Greyman Wall) felé tartott abban a reményben, hogy bejuthatnak az évek óta elzárkózó Gilneas területére. Noha ők maguk nem jutottak át a kapun, Arugal szörnyetegeinek rontása utat talált rajta, majd irtózatos járványként végigsöpört az elszigetelt birodalmon. A lakosság félelmében hátrébb költözött a faltól, és bezárkózott az átok elleni védekezésképpen; ennek ellenére Gilneas gyakorlatilag a worgenek országává vált. A kitelepítettek és a beljebb élők közötti feszültség hamarosan polgárháborús helyzetté fokozódott, mivel a fővárost a "Vérkarom" (Bloodfang) névvel illetett worgenfalka kezdte terrorizálni, ugyanakkor kiderült, hogy a worgenek már régebben is előfordultak Kalimdoron és közük van egy rejtélyes druida-szektához, így Gilneas lakóinak egy része bizakodni kezdett, hogy létezik egyfajta gyógymód az átok ellen, ami valahol a királyság falain kívül található meg. A Kataklizma a királyság területén számos katasztrofális környezeti csapás érte, míg végül az óriási, áthatolhatatlanak képzelt védfal kapuja is betört, így hamarosan a Horda oldalán álló élőhalottak, az "Elhagyatottak" (Forsaken) elkezdte ostrom alá venni Gilneas-t, míg az ork erők a tenger felől támadták meg őket. Ugyanakkor több tucat gilneasi polgár menekül el a fővárosból és hosszú, küzdelmes kalandjaik során bátor kalandorokká váltak, és Duskhaven erdejének mélyén végül segítségre leltek az éjelfek körében, akik megtanították nekik egy régmúlt időkből való ős ([ancient]), Goldrinn erejét, így a megátkozott emberek megtanulták kezelni saját bestiális mivoltukat, így tetszés szerint alakulhattak oda és vissza. Ám a felfedezéstől nem kerültek közelebb a győzelemhez, a Forsaken bevette a várost, és csak a király és hű követőivel közösen sikerült megtisztítani az utat annak elhagyására, miközben a felség trónörökös fia odaveszett Sylvanas Windrunner elleni harc folyamán. A várost elestével az éjelfek a tenger felől támadó ork hadakra rontottak, hogy aztán legalább a királyság utolsó túlélői -legyen az ember vagy worgen-, Darnassuss-ba leljen menedéket.

Alkat és jellem

A worgen egyfajta ember-szörnyfarkas keverék, igazi abberált szörnyeteg. Két lábon járnak, testüket sötétszürkés-feketés bunda borítja, szemük pedig metszően sárga. Falkákban élnek, vadászat során borotvaéles karmaikkal és tűhegyes fogaikkal ejtik el áldozataikat, territoriális viselkedésük miatt pedig a területükre tévedő idegeneket megtámadhatják. Egyes worgenek rendelkeznek mágikus érzékenységgel, ezért a falkán belüli rangsor előkelő fokán állnak. Odúkban, elhagyatott bányajáratokban fészkelik be magukat és gyakran a közeli falvak ártatlan lakóit terrorizálják. Nem félnek semmitől és senkitől, a harcban elszántak és könyörtelenek. A férfi és női egyedek egymástól nem lehet megkülönböztetni akár eredeti, akár keverék worgenről van szó.

Ismert csoportjaik

• Moonrage ("Holddüh") - Ezüstfenyő erdejében találhatók.
• Nightbane ("Éjcsapás") - Duskwoodban találhatók.
• Terrowulf - Ashenvale erdejében találhatók. Velinde Starsong-ot tekintik vezetőjüknek.
• Wolfcult ("Farkaskultusz") - Grizzly Domboknál találhatók. Arugal hozta őket létre a Lich King nevében.
• Bloodfang ("Vérkarom") - Gilneas támadó worgen-jeiből lett falka, de később a királyságot támogató lázadócsoport.
• Greymane - Gilneasban találhatók. A játszható worgen faj képviselői.
• Gilneas Liberation Front ("Gilneasi Felszabadítási Front") - Gilneas teljes visszaszerzéséért és a Forsaken hódítás visszaveréséért megalapult worgen-ember szervezet.

Ismert képviselőik

• Gutspill - Egy éjcsapás csoportból való 32. szintű worgen. Duskwood területén található Roland's Doom tárnáinál járkál.
• Big Bad Wolf ("Nagy Gonosz Farkas") - A Deathwind Pass déli végén fekvő Karazhan raid-instance operaházának egyik főellensége.
• Garwal - A Wolfcult szektából való 71.szintű worgen.
• Selas - Szintén a Wolfcult tagja, mint 75.szintű elit worgen.
• Genn Greymane - Gilneas királya, aki kezdetben harcolt a worgenek ellen, ám az átok után ő maga is azzá vált. A Forsaken invázió elleni védharc, majd szabadságharc vezetője.
• Darius Crowley - Gilneasi nemes és Genn hű követője. Harcolt a fővárosért, majd elestével Silverpine Forest-be rejtőzött el és a Gilneas Liberation Front vezetőjévé lépett elő.
• Ivar Bloodfang - Gilneas worgen támadása közepette megalakult Bloodfang falka vezére, de a királyság pusztulását követően külön utakat járva kezdte a Forsaken elleni harcát, mígvégül titokban szövetkezett a Gilneas Liberation Front-tal.
• Admiral Ripsnarl - Deadmines egyik főellensége, a Defias Brotherhood tagja.

Inspiráció

A worgen faj nagy hasonlóságot mutat egy 1998-ban megjelent Myth II: Soulblighter valós-idejű stratégiai játékban található myrkridia szörnyeteggel.

A farkasember mítosza a középkori Európában volt ismert, de az emberiség korai történelméből, egészen a ősi samanisztikus hagyományokból eredeztethetők, a spirituális állattá átalakulás emlékeként. A farkasembert gyakran vérfarkasként is szokás nevezni, ebből ered a harapás utáni átváltozás legendája, de a legtöbb esetben a farkasemberséggel gyanúsított embereket saját külsejük (összenőtt szemöldök, szőrös kéz) "leplezte le" a babonás közemberek előtt. A germán, a szláv és a cseh farkasember mitológia többnyire vérengző fenevadként festette le őket, de egyes esetekben (ide tartozik a magyar "küldöttfarkas" is) jóságos, az emberek segítőinek ábrázolták őket. A születésük óta, vagy harapás útján lett farkasemberek természetesen teliholdkor veszik fel szörnyalakjukat, de egyes népeknél bármikor átalakulhatnak, továbbá nem biztos, hogy örökké farkasemberként kénytelenek élni, mert meg is szabadulhatnak az átoktól anélkül, hogy veszélyeztetnék életüket.

Az orvosi-pszichológiai tudományban a "likantrópia" nevű mentális betegség jelképezi a farkasemberséget, ekkor a beteg farkasnak vagy egyéb állatnak képzeli magát és néha úgy is viselkedik, mint ha tényleg állat lenne.

Forrás: Wikipédia (magyar)